A húsvétot a telken töltöttük,ott is aludtunk.
És mivel tavaszodik,engem is ledöntött a szerelem. Első nap megláttunk a vizen egy hattyút...gyönyörű volt! Még soha nem láttam ilyet azelőtt. Odamentünk etetni,és én be akartam ugrani hozzá,bár ki nem állhatom a vizet. Még sírtam is.
Csakhogy ez nem tarthatott sokáig,mert jött a gonosz szomszéd,és kiképzőőrmester stílusban ordítozott a gazdáimmal,hogy -ahogy ő fogalmazott- "fogják ki" a hattyút,vigyék haza,és ott etessék. Hát elmehet a...
Szóval be lettünk zavarva a kapuinkon belülre,és nekem el kellett felejtenem az idei első szerelmemet. De azért képek készültek róla.
Második nap meg valahogy odatévedett a telkünkre egy angyal. Najó,igazából kutya...de én angyalnak láttam. Hallottam valami olyasmit hogy szerelmi bánatra a legjobb gyógyír az új szerelem..hát én azonnal beleestem. Ő is fehér,úgytűnik a fehérek az eseteim (vagy csak emlékeztetett a hattyúmra)
Ilyen még sose történt velem,de neki mindent megengedtem. Ehetett a kajámból,ihatott a vizemből,bejöhetett a házamba,és még a helyemre is befeküdhetett. Pedig a saját területemre egy kutyát se szoktam beengedni. Dehát a szerelem megbolondít...
Róla is készültek képek,nézzétek milyen szép.
Persze "hepiend" ebben az esetben sem volt...még aznap elhagyott.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.