Mikikutya

A minap a hazautam egy rémálom volt. Beültünk egy taxiba,és én ugye - öntörvényű kutyadék révén - azonnal felugrottam az ülésre. Tudom hogy nem volt szép dolog,de azért azt nem gondolom,hogy ezzel bűnt követtem volna el...
Egyrészt így szoktam meg,másrészt,ha az ülések között kell ülnöm,és nem látok ki,akkor rosszul leszek. És egyébként is,én egy ápolt eb vagyok. Minden nagyképűség nélkül még akár azt is kijelenthetem,hogy egy-két embernél is ápoltabb.
...Nos,a taxisofőr azonnal robbant. Le lettem "dobva" az ülések közé. Ott vergődtem lent,és egyreinkább kezdtem rosszul lenni.Ráadásul a kedvesnek egy cseppet sem mondható emberi egyed direkt úgy hajtott,meg kanyargott,hogy nekem fájjon. Végigsírtam az egész utat,de ez őt egy cseppet sem hatotta meg.
Miután kiszálltunk,még láttuk hogy ő is kiszáll,hátramegy,és tüzetesen átvizsgálja a kocsit,legalább olyan pontossággal,mintha bombát keresne. Ezt elég megalázónak éreztük.
Ja,és majd' el felejtettem említeni: aljas módon többet kért,mint amennyi a fix viteldíj. Hát,mondanom sem kell,borravalót nem kapott. (Utólag azon gondolkodtam,hogy borravalónak behányhattam volna a kocsiba,megérdemelte volna. Egyébként majdnem sikerült...)

Viszont van a másik véglet. Amikor nemrég taxival jöttem haza,akkor egy igazán jó ember jött. Ő megengedte hogy az ülésen üljek,és egész úton gügyögött és bókolt nekem. Aztmondta,hogy jópofa kutya vagyok. :) És nem kért miattam több pénzt. Bizony,így is lehet! Örömmel tölt el,ha ilyen emberrel találkozom. Hisz mindenki ismeri a mondást: Aki a kutyákat szereti,rossz ember nem lehet. :p

Szerintem aki taxizásra adja a fejét (vagyis a kocsiját),az fogadja el,hogy mindenféle emberek (és esetenként állatok!) ülnek be az autójába. És ne egy ártatlan kiskutyán vezesse le az egész napos idegbaját.
Mindenesetre  a legutóbbi taxist remélem,egy nap majd valaki emberségre tanítja,ha már a szülei ezt nem tették meg.